Kisses – 5. A búcsúzás csókja

Cím: Kisses
Írta: arisa4
Műfaj: Romantikus
Fandom: Bleach
Párosítás: Grimmjow x Ichigo
Korhatár: NC-17
Tartalom: Rövid GrimmIchi szösszenetek, melyeknek középpontjában a csók áll.
Figyelmeztetés: yaoi, lemon, trágár beszéd
Állapot: Folyamatban…

Ajánlott zene: Uta-kata ED: Itsuka tokeru namida

Kisses
5. A búcsúzás csókja

Ha egy kapcsolat véget ér, az sajnálatos. Ha közös megegyezéssel váltok el, az felszabadít. Ha ő szakít veled, az fájdalmas. Ha te szakítasz vele, az gyötrelem. Ha elszakítanak egymástól, az elviselhetetlen. Legrosszabb rémálmotok válik valósággá, szétrombolva körülöttetek mindent.
Nyúzottan ébredtek az eddig biztonságot jelentő fa tetején, amin már egy levél sem maradt. Új ösvényt kerestek magatoknak. Menekülő utat, kiutat ebből a pokolból.

– Getsuga Tenshou!
Ichigo támadása ledöntött egy egész épületet. Azt az építményt, ahol néhány másodperccel ezelőtt még Grimmjow állt.
– Csak ennyit tudsz, shinigami? – vetette oda hetykén az espada, és közben felemelte jobb kezét. – Gran ray cero.
Zöld fény villant, és egy újabb épület roskadt össze. Ichigo kapkodva szedte a levegőt, de éber tekintettel kémlelte a lassan eloszló törmelék keltette porfelhőt, izmai ugrásra készen álltak a legapróbb mozgásra is. Amit pár másodperccel később már meg is talált.
– Megvagy.
Azzal útnak indított még egy fekete reiatsu nyalábot. A támadás utat vágott magának a porfelhőn keresztül, majd egy ismerős szitkozódás kíséretében becsapódott a földbe.
– A kurva életbe, Ichigo, figyelj már oda, hogy kire célzol!
– Bocs, Ikkaku!
A helyettes shinigami újra harci állást vett fel, és tovább figyelt. Ereiben lüktetett a harc keltette adrenalin.
Hová tűntél, Grimmjow? Ez nem a legalkalmasabb idő a beteg játékaidra!
Ichigónak emlékeztetnie kellett magát, hogy ez most nem a privát harcaik egyike. Itt most nem hátsófelének épsége volt a tét, vagy az erőviszonyok eldöntése. A narancssárga hajú shinigami nagyot nyelt.
Istenem, az az éjszaka, mikor sikerült legyőznöm őt…
Akkor pont egy kihalt városrész parkjában estek egymásnak. Ichigo rendkívül feszült volt aznap este, mivel nem látta az arrancart már három napja. Ami azt jelentette, hogy azóta nem elégítette ki senki a testi vágyait. Tehát feszült volt, és felajzott. Nagyon.
Ezért hát érthető volt a reakciója, amikor Grimmjow a szokásos erőfitogtatásuk közepette nekiszorította egy fának, és hihetetlenül kéjes hangon belesuttogta a fülébe:
„Nem érdekel melyikünk győz ma este, de ígérem, reggelig nem fogod abbahagyni a nyöszörgést.”
Grimmjow szavainak a hatására először leblokkolt, így nem is tudott mit reagálni a hirtelen kapott, szenvedélyes, mély, de sajnos túl rövid csókra. A következő dolog, amire emlékszik, hogy ő egy padon ül, az espada pedig előtte térdel, és épp lelkesen teljesíti a nem is oly régen tett ígéretét. A tiltakozást már akkor abbahagyta, amikor Grimmjow az ölébe ült, és egyik kezével őt kényeztette, a másikkal pedig saját magáról kezdte el letépni az alsórészt.
Grimmjow egy gyors és kapkodó mozdulattal tűzte rá magát a férfiasságára. Na akkor kezdett el levegőért kapkodva nyöszörögni. Majd mikor órákkal később egy fa törzsének támaszkodva könyörgött Grimmjow-nak, hogy dugja meg, akkor sikítani is. S ahogy az espada ígérte, reggelig abba se hagyta. Nem tudta, hogyan győzte le az arrancart. Csak azt, hogy az volt az egyik legszenvedélyesebb éjszakájuk.
Eközben teljesen eloszlott körülötte a por, láthatóvá téve szemei előtt az egész harcmezőt. Karakura utcái romokban hevertek. Három teljes osztag vívott ádáz küzdelmet arrancarok és fracciónok tömegével. De ez még mindig csak egy kis része volt Aizen teljes seregének. Az Espada két tagját küldte csak ki az emberek világába, Grimmjow Jeagerjaques-t, és még egy nagydarab példányt, akivel jelenleg Chad és Renji küzdött. A 11. osztagból Ikkaku szintén egy hatalmas termetű arrancarral csatázott. Rukia a bátyja oldalán harcolt egy hosszú szőke hajú fracciónnal, és még három másik társával. Az erőviszonyokat kihasználva az egyikük súlyos sebet ejtett Rukián.
– Kuchiki-san!
Orihime leengedte védelmét, és hátrahagyva ellenfelét, a két Kuchiki felé kezdett rohanni. A következő pillanatban már a földön feküdt, és egy enyhén remegő test nehezedett rá, megvédve őt egy halálosnak szánt csapás elől.
– Legközelebb legyél egy kicsit óvatosabb, Inoue-san…
– Ishida-kun… te vérzel – tapogatta ki a mély vágást a vállán. – Souten Kisshun.
Azzal gyógyítani kezdte a miatta megsérült Quincy-t. Közben a 6. osztag kapitány a karjaiba vette Rukiát, és melléjük shunpozott.
– Gyógyítsd meg őt – mondta olyan lágy és halk hangon, ahogy Orihime még soha sem hallotta őt beszélni. – Soukatsui.
A kidou célba talált, és darabokra robbantotta az Ishidát megsebző arrancar bal karját.
– Bankai. Senbonzakura Kageyoshi.
A következő pillanatban mindent beborítottak a fürgén cikázó pengedarabok.
– Nii… sama… – nyögte erőtlenül Rukia, de Orihime bátorítóan megszorította a kezét.
– Ne aggódj, Kuchiki-san. Byakuya-san rendben lesz. Maradjatok nyugton, hogy elláthassam a sebeiteket.
Rukia hálásan bólintott, majd az égre emelte a tekintetét, ahol még koránt sem ért véget a harc.
– Ichigo…
A helyettes shinigami pattanásig feszült idegekkel ácsorgott egy helyben, és továbbra is Grimmjow-t kereste. Újból és újból emlékeztetnie kellett magát arra, hogy ez egy háború. A barátai az életükért küzdenek, elvárják tőle, hogy legyőzze, és megsemmisítse az ellenfelét. Zangetsu megremegett a kezében..
Meddig fogsz még rejtőzködni, Grimmjow? Nem csinálhatod ezt sokáig… Nem csinálhatjuk már ezt sokáig. Nem tettethetjük a legvégéig, hogy ellenségek vagyunk.
Itt Ichigo elmosolyodott. Ő maga se tudta igazán megmagyarázni mi is van pontosan közöttük. Nem, ez hazugság. Egy szóval is ki tudta volna fejezni. De ezt a szót féltve őrizte a lelkében, mert tudta, hogyha kimondja, minden véget érne. Grimmjow is ezért rejtőzködött? Nem akarja, hogy véget érjen ez a színjáték? Nem akarja, hogy…
– Ichigo!
A helyettes shinigami felfigyelt Rukia kiáltására, és a hang irányába fordult, de a következő pillanatban már emelte is a kardját, hogy kivédje Grimmjow csapását.
– Heh, már annak a szukának a figyelmeztetése nélkül sem vagy képes kivédened a támadásom, shinigami? – gúnyolódott hangosan, majd felröhögött.
Ichigo egy nagy levegőt vett. Majd még egyet. És még egyet.
Basszus, szedd már össze magad, csak rá kell ordítanod! Légy rá dühös!
Három sikertelen tátogás után, végre hang is jött ki a torkán.
– Teee…!
– Ne dőlj be a provokációinak, Ichigo! – kiáltott oda neki újra Rukia, majd zihálva visszarogyott Ishida mellé.
Az arrancar felkuncogott. Ichigo ismerte ezt a hangot. Ezt a rekedtesen mély, szomorkás nevetést.
– Heh, úgy van, Kurosaki. Ne dőlj be neki… – halkult suttogássá a hangja.
Ichigo szemei tágra nyíltak a felismeréstől, és a következő pillanatban kiszaladt
belőle egy hisztérikus kacaj. Remegő ujjai közül kiejtette a kardját, hagyva, hogy az alázuhanjon a mélybe. A nevetése lassan elhalkult, de még mindig rázkódott a teste. Nem bírta már tovább ezt a sok hazugságot, a bujkálást, a lebukás állandó feszültségét…
Sajnálom. Vége, Grimmjow.
– Nem tudom megtenni, Grimm… Ne-nem megy… – suttogta rekedten, és remegő kezeivel beletúrt a hajába. – Többé már nem vagyok rá képes… nem akarok neked több fájdalmat, és sérülést okozni…
A harcmezőn elhalt minden zaj. Ikkaku még bevitt egy végzetes csapást az ingatag lábakon álló ellenfelének, de utána ő is hitetlenkedve figyelte a fölöttük zajló jelenetet.
– Kurosaki-kun…
Orihime megpróbált felállt Rukia mellől, de nem jutott messzire. Ishida finoman megszorította az alkarját, és megrázta a fejét.
– Ne, Inoue-san. Ezt az ügyet nekik kell lerendezniük.
Remélem tudod mit csinálsz, Kurosaki…
Hosszú óráknak tűnt, mire Grimmjow – mindenki nagy döbbenetére -, leeresztette Panterát, és a pengét megmarkolva, Ichigo felé nyújtotta azt.
– Tedd meg, shinigami.
Ichigo csontjáig hatoltak ezek a szavak. Lassan megrázta a fejét, majd egyik kezével a szája elé kapott, és szorosan becsukta a szemét. Nem akarta, hogy hangosan kitörjön belőle a zokogás. Muszáj volt erősnek maradnia, még ebben a lehetetlen helyzetben is.
– Azt mondtam, csináld! – kiáltott rá türelmét vesztve az espada, majd megragadta Ichigo haját markoló karját, és kényszerítette, hogy megfogja a kardját.
A helyettes shinigami erre még hevesebben megrázta a fejét. Nem tudott megszólalni.
– Tch!
Grimmjow rántott egyet Pantera pengéjén, és a „szíve” elé helyezte a hegyét. Ichigo szorosan tartotta a kardot, nem engedte egy centivel sem távolabb mozdulni. Csukott szemmel is pontosan tudta, hogy az arrancar merre célzott.
– Tedd meg, Ichi.
Ichigo a neve hallatára végre kinyitotta a szemét, és rámeredt az alig egy méterre álló espadára. Amikor tekintetük összekapcsolódott, kicsordult az első könnye.
– Nem… nem megy, Grimm. Nem tudom… megtenni – suttogta rekedten, és eleresztette a kardot.
Grimmjow ernyedten az oldalához ejtette karjait, és lépett egyet a shinigami felé.
– Én sem – suttogta egészen közelre dőlve hozzá, majd ő is a mélybe hajította kardját.
Ichigo szíve kihagyott egy dobbanást, amikor Grimmjow lehajolt hozzá, és megcsókolta. Már nem hallotta a lentről jövő döbbent, és felháborodott reakciókat sem. Csak az arrancar szája érdekelte a sajátján. Ahogy lassan átkarolta őt, Grimmjow is magához szorította, így ízlelgették tovább egymást. Az érintés nem volt heves, szenvedélytől fűtött, mint a legtöbb csókjuk. Mindketten érezték, hogy amint véget ér ez a pillanat, minden örökre megváltozik. Ez volt a leglassabb, és a legérzelmesebb csókjuk. Tudták, hogy nagy valószínűséggel ez az utolsó.
A búcsúzás csókja. Minek végén ösvényük kettéágazik, de az út vége ugyan oda vezet majd. Ichigo már meg sem próbálta visszatartani a könnyeit. Sós aromája ott érződött mindkettőjük nyelvén és ajkain. Grimmjow végül egy halk sóhajjal megszakította a köztük lévő kapcsolatot, és elhúzódott. Vetett még egy utolsó pillantást a számára bűnösen fiatal, és összetört, vágyódó tekintetű fiúra, majd szó nélkül megnyitotta a gargantát, és belépett rajta.
Ichigo hosszú percekig bámulta még azt a helyet, ahol Grimmjow-t elnyelte a sötét átjáró. Észre sem vette, hogy eközben véget ért minden harc, hogy az utolsó arrancarokat kivégző kapitány felé indult, majd pár méterrel tőle, az újonnan beállt – ezúttal kíváncsi csöndben -, megállt.
– Várom a magyarázatodat, Kurosaki Ichigo.

Reccs.

~ Kisses: A búcsúzás csókja – vége

Következik: Az örökkévalóság csókja

Írói megjegyzés:

Souten Kisshun: Nem tudom hogy fordították a magyarban,de azt hiszem valamilyen “gyógyító pajzs”. Ebből ki lehet találni, hogy micsoda 🙂
Soukatsui: Byakuya és Rukia kedvelt kidou támadása. Azt hiszem magyarul “tisztítótűz” a fordítása, szóljatok ha tévednék^^” Mindenesetre arra a kék sugárnyalábra gondolok.
Garganta: Átjáró Hueco Mundoba.

Először is köszönöm szépen, hogy elolvastátok ezt a fejezetet is, és hogy nyomon követitek a Kisses-t^^ Ez volt az utolsó előtti fejezet, amit szerintem a hangulatából érezni is lehetett. Bevallom őszintén, nem szoktam a saját ficeimen sírni, de… ebbe belekönnyeztem. Főleg az Uta-kata endingjét hallgatva, istenem… Nagyon jó volt erre a számra írni.
A fejezetről még annyit mondanék, hogy rég voltam ennyire megelégedve bármelyik történetemmel is. Úgy érzem elég jól sikerült leírnom benne mindent, amit már többször is lejátszottam magamban. Bár elég érdekesen született meg ez a rész, mondhatni darabokban írtam meg XD Tényleg minden megtalálható benne, a kicsit “burkoltabb” szexjelenetektől kezdve, a harcon át a drámáig. A csöpögős romantikát máskorra tartogatom^^.
Ja igen, kérlek mondjátok mennyire tetszett ez a kis IchiGrimm szál a fejiben. Mostanában egyre többször fantáziálgatok a gondolattal, hogy Grimm mennyire szexi és hot ukeként is… és ezzel gyakorlatilag jobban meg is nyílik Ichi felé, ami hatalmas lépésnek számít a kapcsolatukban.
A fejezet írása közben azért kicsit megijedtem. Minden szenvedélyemnek helyet szorítottam ebben a fejezetben XD Volt benne Byakuya x Rukia (főleg csak a testvéri kapcsolat híve vagyok, de párlájtosabb szerelmi szál még belefér), Ishida x Orihime (bár ők semlegesek, de az SS részek és az Ichi vs Ulqui fájt után egyre szimpibbek) az IchiRukit igyekeztem hanyagolni (gomen, én RenRuki-zok XD). És elnézést minden Byakuya fantól, eredetileg Yama-jiivel akartam bombát robbantani, de nem illett a képbe. De én imádom Byakuyát, nem azért írtam neki ezt a szerepet, mert szivatni akarom vagy ilyesmi 🙂
Hű, ilyen hosszú szerzői kommentet sem írtam még 🙂 Na mindegy,. abba is hagyom, megyek dolgozni az Until the Day I Die következő részén. Meg még ezer másik ficen XD
Még egyszer köszönöm mindenkinek aki olvassa a történeteimet, és a blogomat is. Valószínűleg oda fogok véglegesen költözni, meg LJ-re és FF.net-re. Az AFS-be kezdek kicsit belefáradni. Tehát érdemesebb a blogomat figyelni, oda előbb is felkerül minden, meg extrák is. Pl doujinshi fordítások. A Punchi Drunker-on (Punchi Drunk folytatása) is dolgozom, de lassan megy, mivel japánból csinálom.
Najó, ennyi, tényleg XD Remélem elnyerte tetszéseteket ez a fejezet, ez lett a Kisses eddigi leghosszabb darabja!^^ Sziasztok, és kitartás a következő frissítésig. Azért lehet nyúzni ^^.