Cím:
Fődíj: Ichigo
Írta: arisa4 és gurimiCHI (Rim_Ris)
Műfaj: Akció/Humor/Kaland
Fandom: Bleach
Párosítás: Aizen x Ichigo, Arrancarok x Ichigo
Korhatár: NC-17
Tartalom: Las Noches lakói unatkoznak, míg nem Aizen-sama rátalál a szórakoztatásuk megfelelő módjára. Ulquiorrát azonnal el is küldi, hogy hajtsa végre a Tervet. Gin közben belekontárkodik az eseményekbe, aminek a végeredménye képpen nem éppen úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt Las Noches ura eltervezte… De vajon ez az új helyzet mennyiben változtatja meg az Espada unalmas hétköznapjait?
Figyelmeztetés: trágár beszéd, kínzás, lemon, yaoi
Állapot: Folyamatban…

– Kedves olvasóink, köszöntjük Önöket a 2010-es Bleach Yaoi Gálán, ahol az idén egy igazi különlegességet mutatunk be Önöknek! Mint azt bizonyára tudják, több százan pályáztak az idei év F.A.SZ. (Fanfiction Award to a Story, hiteles magyar fordításban: Legperverzebb és Ódeszexien Fantasztikus Alkotású Sztori) díjára, azonban csak egy művet tudtunk értékelni. És most a borítékok. Köszönöm. Hölgyeim és Uraim, végre eljött a perc, hogy átadjuk a ma esti Fődíjat: Ichigót! – A közönség tapsviharban tört ki. – Most pedig kapcsoljuk Aizen-samát Las Nochesben, aki vendégül látja az alkotókat: Rist & Rimet!

Ez a fanfiction az én (Ris vagy arisa4) és Rim (gurimiCHI) tollából született meg, illetve bontogatja szárnyait.  Kérlek, ezt vedd figyelembe, ha kritikát írsz. Köszönjük^^

üzenőcsík:

| Királyul nyomjátok, csak így tovább! GrimmIchi_fan_615 | Fejezzétek be, Ichigo nem megy Hm-be. Ichiruki66 | Kurosaki-kun engem ment megmenteni, ti marhák! Rajzold csak otthon a nyomi nyuszijaid Ichiruki66! Ichihime99 | Ha Kurosaki a saját seggét se bírja megmenteni, akkor majd pont téged fog?! Bakayaro Onna! Grimm-fan |

Fődíj: Ichigo
Játékszabályok

Aizen Sousuke unottan támaszkodott palotája legnagyobb termében, annak is a legmagasabb pontján. Tekintetét végigfutatta az üres helyiségen, észrevéve egy kis sarokbeugró mögött megbúvó csempét. Elégedetten bólintott. Pontosan 615 darab. Már harmadszorra számolta össze a padlózatot borító márványköveket, de mindig ugyan erre a végeredményre jutott. Egyszerűen képtelenség volt, hogy ő, Hueco Mundo, és a leendő Mennyek Ura hibázzon valamiben. Minden tökéletes volt. De valami mégis hiányzott, és ezzel a hiánnyal Las Noches minden zugában találkozott.

Unatkozott. Még a sebtében összehívott Espada gyűlések alkalmával sem derült jobb kedvre. Sőt, egyre nyomottabbá vált a hangulat. Ezt az arrancarokon is érezni lehetett. Nem volt meg a rivalizálás, a harc, a küzdelem szaga a levegőben. Minden üres és unalmas volt. Ez ellen tennie kell valamit. Mikor ötödszörre is 615 csempét sikerült összeszámolnia, döntött. Tudta már, mi a tökéletes, Istenhez illő megoldás.

– Ulquiorra – szólalt meg halkan, s mély baritonja lágyan visszhangot vert a hatalmas teremben.

A szólított felsóhajtott, megigazgatta hófehér kabátjának nyakát, majd koppantott párat csizmasarkával a márvány kövezeten.

Amint meghallotta, hogy őt hívják rögtön elindult, de nem kellett sokáig lépdelnie, hiszen végig az ajtó mögött lapult, visszafojtott reiatsuval. Pár helyben lépés után megjelent az ajtóban, lehajtott fejjel beljebb került, majd fél térdre ereszkedett.

Arcán semmiféle mimika nem ült, csak a szokásos egyhangúsággal pillantott körbe. Ám azt Aizen nem tudhatta, hogy az espadát belül nagyon is érdekelte, hogy miről lesz szó, hiszen titkon – és ez egy nyílt titok volt –, imádta az ő nagyra becsült Aizen-samaját.

– Aizen-sama szólítottál? – tudakolta, mire először a férfi csak bólintott.

Kisvártatva, megtartva a királyi csendet, szólalt fel ünnepélyesen.

– Minden a terv szerint halad, de az alanyra még szükségünk van, hozd el nekem őt. – Ulquiorra távozni készült, meghajolt, de Aizen még utoljára felszólította. – Ne felejtsd el, a narancshajút!

A négyes számú espada bólintott, majd elhagyta a csarnokot. Nem sietett, lassan rótta a folyosókat, és közben a gondolataiba révedt. Mit láthat Aizen-sama abban a nőben? Számára csak egy egyszerű földi halandó volt, a nyomába sem érhetett az ő Aizen-samájának. Még az a másik is sokkal érdekesebb volt nála… De miért rágja magát ezen? A parancs ki volt adva, nem állt szándékában megszegni azt. A gondolat azonban nem hagyta nyugodni. Olyannyira, hogy a következő folyosóra érve csak későn figyelt fel egy másik reiatsu jelenlétére. Felhorkant, hiszen felismerte kihez tartozott.

– Oyaa, mi járatban erre felé, Cuatro Espada-san?

– Semmi dolgom veled, Ichimaru Gin. Ne állj az utamba, Aizen-sama fontos küldetéssel bízott meg.

Az áruló shinigami ellökte magát a faltól, ahol eddig támaszkodott, és Ulquiorra elé sétált.

– Egészen véletlenül fültanúja voltam a beszélgetéseteknek Aizen taichou-val, és felmerült bennem egy mókás gondolat. Szerintem tudod, mire gondolok – felkuncogott – majd olyat tett, amit nagyon ritkán lehetett csak látni tőle -, kinyitotta szemeit. – Mit szólnál hozzá, ha egy kicsit szórakoztatóbbá tennénk a dolgokat? Mostanság halálra unom magam, nincs kinek az idegein táncolni – magyarázta szórakozott hangnemben, nem zavartatta magát, hiszen mindenki tudta róla, hogy imádja mindenféle csínyekkel elütni az idejét. Ő volt az egyetlen ember Las Nochesban, aki még azt is egy karcolás nélkül megúszta, hogyha magát Aizent szúrta ki egy őrült ötletével. Ezek után az alkalmak után mindig személyre szabott büntetést kapott Aizen-samától. Ulquiorra titokban mindig is gyanakodva tekintett rá, s meg mert volna rá esküdni, hogy az időnként kivillanó kulcscsontján fellehető sebek egészen más módon keletkeznek.

– Mire célzol?

– Tudod, ha már idehozod a fiút, megviccelhetnénk egy kicsit. – nevetett halkan sunyi arckifejezésének kíséretében, amire az espada meglepetten hátrahőkölt.

– A fiút? De Aizen-sama… – hirtelen az agyába villant az a bizonyos utolsó mondat: „Ne felejtsd el, a narancshajút!”

– Aizen-sama, mi? Na ne várass minket, indulj. – Gin tenyerével megtaszította beszélgetőpartnere hátát, míg az komolyan gondolkodóba esett.

Igaza lehet, biztosan a fiúról van szó. Elvégre csak jobban megosztja vele a terveit, mint velünk!? Biztosan azért kell neki, hogy a saját oldalára állítsa azt az erőt is. Csak így lehet!

De ez egy hatalmas tévedés volt. Gin szórakozottsága miatt, tisztán csak elengedte a füle mellett a legfontosabb szavakat, és élénken élt benne, egy bizarr fantáziájának közepette a shinigami helyettes képe.

Másrészt Ichimaru, és talán a többiek is annyira unták már Las Noches-t, hogy a gyűlések alatt nem csak gondolatuk, hanem kezük is elkalandozott asztaluk átláthatatlan lapja alatt.

Persze ez egészen addig tartott, amíg a legidősebb Espada, Barragan fel nem figyelt az asztal alja felől érkező erősödő szagra.

Miután Ulquiorra jelenléte teljesen eltűnt, Gin összecsapta tenyerét, majd mint aki jól végezte dolgát tovább állt. Úgy gondolta, megtudakolja Aizentől mik a tervei ezek után, így hát elindult a trónterem irányába. Nem fáradozott reiatsuja elrejtésével, biztos volt benne, hogy Aizen már azóta tisztában van közeledtével, mióta elvált Ulquiorrától.

– Gyere be, Gin.

Ichimaru besomfordált a helyiségbe, felöltötte szokásos mosolyát.

– Unatkozom, Aizen taichou. Láttam, hogy kiosztottál egy feladatot az egyik hű talpnyalódra. Beavatnál kicsit a jövendőbeli terveidbe?

Aizen, aki eddig a kézfején támaszkodott, ezekre a szavakra kényelmesen hátradőlt, s ajkain megjelent a szokásos ördögi mosoly.

– El akarod rontani a játékomat, Gin? Légy türelmes, és várd meg, amíg Ulquiorra elhozza nekem Inoue Orihimét. Az Espadák jelenlétében majd mindent meg fogsz tudni. Most hagyj magamra.

Gin örömmel teljesítette a kérést. Azonnal elhagyta a szobát, majd kiérve idegesen a falnak dőlt, majd kínosan felnevetett.

– Heh, hoppá.

***

Ulquiorra egy sötét folyosón nyitotta meg Garangatáját, ami Karakurára, egyenesen a Kurosaki házra nézett.

Gin nem figyelmeztette őt, és ami azt illeti, valószínűleg nem is akarta, volt valami a levegőben, ami azt sugallta; a továbbiakban komoly változások állnak majd be Hueco Mundoban.

Bár ennek az előszelét a negyedik espada még nem érezte, ezért is ereszkedett olyan könnyedén Ichigo ablakának peremére. A fiú éppen a házi feladattal küszködött, ezért észre sem vette a felé emelkedő árnyékot.

Elrejtett reiatsuval került mögé, jobb kezével egy apró karikát vett elő, amit halkan szétkattintott, másik kezével pedig tarkón vágta a szenvedélyesen jegyzetelő Ichigót, aki azon nyomban az asztalra hanyatlott.

Az apró ékszert Szayelaporro fejlesztette ki, ami egyfajta bélyegként szolgált, és könnyedén elzárta a legerősebb és legtapasztaltabb harcosok erejét is.

Míg ájultan feküdt könnyedén átszúrta a fülbevalót a felső fülcimpáján, aztán karjaiba véve kinyitotta a haza vezető kaput.

Kissé még foglalkoztatta a gondolat, hogy miért pont egy helyettesre volt szüksége az ő imádott Aizen-samájának, de mikor közelebbről is megvizsgálta, akkor kezdte kapizsgálni a dolgot.

***

Aizen tudta, hogy Ulquiorra hamar végez majd a rá kiszabott feladattal, ezért összehívta espadáit egy közös teázásra, akik ezt már „heves izgalommal” várták.

Amikor megérezte a közeledő energiát szívdobbantó mosolya ajkaira kúszott, egyszeriben állt fel, hogy köszöntse új vendégüket, Inoue Orihimét.

– Üdvözöllek köreinkben kisasszo… – Szemei kikerekedtek a felismerés közepette, espadái pedig furcsán méregették őt is, és az akkor érkezett, még ájult jövevényt.

Vezetőjük becsukta szemét majd elmosolyodott.

Hülye barmok. Improvizálj Sousuke! Ha megtudják, hogy nem a terveid szerint mennek a dolgok, oda lenne minden tekintélyed!

– Szép munka volt, Ulquiorra, nagyon meg vagyok elégedve. Kérlek, vidd a vendégünket a számára fenntartott szobába.

A négyes számú espada meghajolt, majd a többiek értetlen tekintetétől kísérve büszkén kivonult a teremből. Lelkét átjárta a boldogság, ahogy felidézte maga előtt mestere elégedett szemeit. Tehát jól döntött, hogy a helyettest hozta! Igaz, Ichimaru is besegített, de nagyrészt az ő érdeme volt. Mindegy, azért majd később meghálálja.

Eközben a nagyteremben zajló beszéd alatt Gin igyekezett nem Aizen szemébe nézni, és próbált észrevétlen maradni a tömegben.

– Drága espadáim, mint ahogy azt az imént ti is láthattátok, a mai naptól fogva Kurosaki Ichigo megtisztel minket vendégszeretetével. – Páran felkuncogtak, és egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatták Aizen szavait. Még Stark is felébredt. – Észre vettem, hogy az utóbbi pár hétben magatok alatt vagytok, ezért bátorkodtam egy kis szórakozást szervezni a számotokra. Most megismeritek a játékszabályokat, nincs igazam? Gin.

Ichimaru kénytelen volt Aizen szemébe nézni, amiben egy pillanatra elkapta a valódi érzelmeit. „Edd meg, amit kifőztél magadnak.” Ezt üzente neki ez a nyájas mosoly, de a végszót egy erősebb reiatsu löket adta meg.

– De igen, Aizen taichou.

A férfi mosolyogva indult ki a teremből Ginre bízva espadáit, majd amint kilépett az ajtón sarkával hatalmasat dobbantott.

Mekkora egy idióta! Nem hiszem el, hogy mindent nekem kell csinálnom, ha azt akarom, hogy a terv szerint… gondolatának közepette megállt, majd újra megjelent ajkain jellegzetes, sármos mosolya, fejében újabb szikra lobbant, egy új terv volt születőben.

Mi lehet hasznosabb? Ő vagy a lány? De ezt majd az alattvalók kiderítik.

Gin még pár pillanatig megsemmisülve forgatta körbe fejét, de amint ráébredt, hogy sokan már egyáltalán nem figyelnek rá, ügyetlenül megköszörülte a torkát.

– Nos, mint hallhattátok, Kurosaki Ichigo az új vendégünk, és egyben a játszótársunk is.

– Játszótárs? – mordult fel Grimmjow. – Én nem akarom, hogy a közelünkben legyen.

Koncoljuk fel, aztán dobjuk ki.

– Á-á! Olyat nem csinálunk! Azért hoztuk ide, hogy felvidítsa a társaságot, és kellemes kis játékunk fődíjává váljon… – még be sem fejezte, de már a legtöbben elhagyták az asztalt, többek között Zomari, Yammy Barragan és Halibel, amit Gin csak a kacagásával illetett. – Ha nem hát nem.

– Jó, ügyesen megfelezted a társaságot, nem mondom, az én fejemben is megfordult, hogy felállok és elhúzok a francba. Mi ez az egész baromság? – értetlenkedett Grimmjow, de legbelül nem volt kíváncsi erre az egészre.

– Nyugalom. Először is tisztázzuk, mi ez a játék, érdekesen hangzik. – állította le Szayelaporro, akinek látszólag felkeltette a figyelmét az említett játék.

– A játék mindig más lesz, és a díja állandó, de többféleképpen hasznosítható. Tehát, aki a fordulót megnyeri, azé az éjszaka.

A teremben hirtelen minden hangforrás elkelt, a jelenlevők mellébe szorult forró levegőjük, és csak alig-alig tudtak egy „mi?” szócskát felköhinteni.

– Ahogy hallottátok. Azé a fiú. Na, ki akar élni az első éjszaka jogával?

– Várj, azt hiszem átaludtam valami fontosat – könyökölt fel Stark az asztal lapjára, de nem ő volt az egyetlen. – Úgy érted…

– Mit nem lehet ezen érteni?! Nyersz, aztán rongyosra kúrhatod a fiút, nekem ennyi elég – vigyorodott el mániákusan Nnoitra. – Na, mit játszunk?

Ginnek már majdnem fülig ért a szája.

– Az első játék nem más, mint…

Játékszabályok: vége
——————————
Vissza a stúdióba:

Aizen-sama megjelent a monitoron, a szerzők pedig a szívükhöz kaptak a szívdöglesztő mosolyt látván.
– Üdvözlöm önöket földi halandók, akik voltak olyan szívesek megtisztelni minket történetükkel, és persze bizalmukkal, hogy nekünk adták a helyettes shinigamit. – Ekkor hátra simította a haját, és felkészült a folytatásra. – Miért pont Hueco Mundo-t választották helyszínül?
Ris eleinte csak tátogni tudott, majd mikor egy könyök jó erősen oldalba bökte, zavartan megköszörülte a torkát.
– Hát… igazából adta magát a dolog. A közös projekt kezdetén még csak annyi volt biztos, hogy Kurosaki Ichigo körül fognak forogni az események – itt Aizen-samának összeszűkült a tekintete – M-má-mármint úgy értem, többek között Kurosaki Ichigo lesz a mű központja, de természetesen ez az ön együttműködése nélkül nem jöhetett volna létre, Aizen-sama. Ezért is választottuk helyszínül Las Nochest. Na meg… kicsit szerepeltetni akartuk az elhanyagolt espadákat. Manapság minden a kapitányok és Soul Society körül forog. Valami újat kerestünk, és szerintem kellően rátaláltunk az összhangra.
Rim eleinte elkalandozott az orrában, majd mikor meghallotta Aizen-sama ujjainak kopogását, abbahagyta a tevékenységet, és kihúzta magát.
– Nos, a válasz egyszerű. Las Noches az alfahímek birodalma, ezért választottuk. – Ekkor Aizen-sama látszólag igencsak kitolta a mellkasát, és nem csak azért, mert levegőt vett. – Most komolyan. Látta már Soul Society vagy Karakura felhozatalát? Na, szerintem is.
Ris hevesen bólogatott, és közben próbálta nem észre venni az ellentábort ellepő rengeteg Byakuya fanzászlót.
– Többek közt ezért is hagytam ott azt a lepukkant helyet, de ez egy másik interjú része. Inkább térjünk át a következő napirendi pontra – vitte tovább a beszélgetés fonalát Aizen, majd megnyomta a széke karfáján elhelyezett gombot.
Kinyílt egy oldalajtó, és Tousen lépett be rajta.
– Hívd be a következő vendégünket, Kaname – utasította a „Las Noches Security” feliratos pólót viselő férfit, mire az elindult a „Személyzeti mosdó” címkével ellátott ajtó felé. Aizen halkan megköszörülte a torkát. – A másik bejárat, Kaname.
Kaname nemsokára újra megjelent, kezében egy méretes felmosóval, mire Aizen-sama a fejéhez csapott, és ezután inkább Gint küldte ki a vendégért.
Nagy meglepetésükre, vagy inkább megkönnyebbülésükre Ichigo jelent meg az ajtóban, még meglehetősen gyenge lábakon állva. A teremben levők közül mindenki csak ámult-bámult, és le sem tudták venni róla a szemük.
Rim lassan megköszörülte a torkát nagy szemöldökvonogatás közepette, majd Ris-re nézett.
– Tudtam én, hogy jó bőr, na de ennyire?
Ris kézfejével gyorsan letörölte a csorgó nyálát, majd diszkréten a garnitúrába törölte.
– Mázlista espadák…
Eközben Ichigo elbotorkált a kanapéig, észre sem véve, hogy az Aizenhez közelebb eső fotelt választotta. Mikor belerogyott, kezébe temette az arcát, majd fáradtan sóhajtott egy nagyot.
– Hol vagyok? – majd mikor maga mellett jobbra meglátta a házigazdát, és annak szemeiben azt a furcsa csillogást, ijedten felpattant – Mit keresek én itt?! Nekem leckét kéne írn— basszus a házim!
– Nyugodj meg, Ichigo-kun, amíg az én vendégszeretetemet élvezed, nem kell ilyen földi dolgokkal foglalkoznod. Ittléted alatt az egyetlen feladatod, a mi szórakoztatásunk lesz – célozgatott bujkáló mosollyal a szája szegletében Aizen, majd az írókhoz fordult. – Adnának pár tippet a nézőknek, illetve az olvasóknak, hogy ki lesz az a szerencsés nyertes, aki élhet az első éjszaka jogával?
– He? – Ichigo gyanakvóan kapkodta ide-oda a fejét, de mikor mindenhol csak sejtelmes pillantásokkal találkozott, kifakadt – Mibe keveredtem bele?!
Az írók egymásra néztek, majd felkuncogtak.
– A következő fejezetből kiderül!

Írói megjegyzés:

Eheti feladványunk: Oldja meg Ichigo leckéjét, és küldje el a válaszát az alábbi emailcímre: gin@arrancarenciklopedia.sp

A helyes választ beküldők közül kisorsolunk egy régi 5. osztagos haorit, valamint egy eredeti SZTK keretes szemüveget.

Reklámok