GrimmIchi1
Cím:
Kisses
Írta:
arisa4
Műfaj:
Romantikus
Fandom:
Bleach
Párosítás:
Grimmjow x Ichigo
Korhatár:
PG-13
Tartalom:
Rövid GrimmIchi szösszenetek, melyeknek középpontjában a csók áll.
Figyelmeztetés:
yaoi, lemon, trágár beszéd
Állapot:
Folyamatban…

Kisses
4. A jó éjszakát csókja

Egy olyan kapcsolatban, amit a gyűlölet szült, és a heves vágy tart életben, az egyik fél fejében akaratlanul is felsejlik a kérdés: Mennyire ismerem őt? A kíváncsiság nem hagy nyugodni, és egyre csak keresed a megfelelő alkalmat, hogy valami olyasmit találj a másikban, ami teljesen eltér megszokott jellemétől. De ott a félelem is, a rettegés attól, hogy amit látsz, nem fog tetszeni. A félelem, hogy azt az oldalát nem leszel képes elfogadni.

A fa menedékében, egymás karjaiban pihenve egyre többször gondolkozol el ezen. Tudni akarod, sóvárogsz a válasz után, ami karnyújtásnyira van tőled. Csak ki kell nyúlnod érte.

– A francba… már megint!

Ichigo mellkasa szaporán süllyedt és emelkedett, ahogy próbált magához térni rémálma után. Óvatosan hátrapillantott a válla fölött, majd egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta, hogy Grimmjow továbbra is a csípőjét átkarolva, csukott szemmel pihen. Bár abban nem volt egészen biztos, hogy valóban alszik-e.

Az egész egy héttel ezelőtt kezdődött. Váratlanul történt, pedig hozzá volt szokva az ilyen estékhez. Nem értette, honnan jönnek ezek az őrült álmai. Az arrancar múlthét szerda óta, egészen mostanáig nem mutatkozott. Azóta több mint egy hét telt el, és ahogy múltak a napok, Ichigót egyre intenzívebb rémálmok kezdték el gyötörni. Álmai főszereplője egy bizonyos sexta espada volt, véresen, láncra verve, egy hatalmas fehér terem közepén, előtte egy magas trónon Aizen foglalt helyet. Ichigo körülöttük sétált, nem tudott beleszólni az eseményekbe, hiába próbálta többször is, teste mintha képlékeny anyagból lett volna, folyton keresztül esett az espadán. Az áruló kapitány róla faggatta Grimmjow-t, aki makacsul hallgatott. Majd mikor Aizen halálos csapásként egy kidou-t lőtt a tehetetlenül térdelő arrancar felé, Ichigo érezte, hogy megszűnt cselekvésképtelensége, de ez rosszabb volt, mint tehetetlenül nézni, ahogy a szeme láttára végzik ki Grimmjow-t. Minden éjszaka verejtékben fürödve tért magához, mert az álmai mindig ugyanúgy végződtek. A csapás célba talált, és ő nem ért oda időben, hogy bármit is tehessen. Úgy érezte, belülről marja valami sötét, nyálkás anyag. Undorító érzés volt. És aggodalmait csak tovább fokozta Grimmjow hiánya.

De most hogy itt feküdt mellette, egyszerűen nem értette, miért álmodja még mindig ezt a baromságot. Hiszen az arrancar nem bukott le, ha így lenne, első kézből értesült volna róla. Ó igen, abban biztos volt, hogy Aizen örömét lelné benne, ha elküldené neki Grimmjow holttestét. Ha viszont ő bukik le, az hagyján, hogy valószínűleg börtönbe csukják, és megfosztják shinigami erejétől, de lehet még meg is ölik. De nem bírta volna elviselni barátai elárult tekintetét. Lehet, hogy szimplán csak paranoiás lett? Grimmjow akcióinak hála, ez elég valószínű…

De jelenleg a legnagyobb problémája az volt, hogy az arrancar ténylegesen alszik-e. Belepirult a gondolatba, hogy esetleg motyogott álmában, és meghallotta őt. Most hogy az álmából felriadva elmúlt a kezdeti zavarodottsága, úgy rémlett neki, mintha egy erősebb lökés térítette volna magához. Összekucorodott a takaró alatt, és egyre jobban vöröslő arcát a párnájába fúrva próbálta elrejteni. Pedig megfogadta, hogy amint Grimmjow visszatér, teszteli Urahara-san elméletét, de most mégis visszakozott.

Két napja meglátogatta a Shouten tulajdonosát, mert fel akart rá készülni, hogy Grimmjow visszatértével nem múlnak el a rémálmai, hogyan rejtse el őket az espada elől.

Azonban a választól nem lett sokkal okosabb. „A hollow-oknak nincs szükségük alvásra, csupán az éhség hajtja őket, ez a lételemük – csendültek fel fejében Urahara-san szavai. – Viszont az arrancaroknál más a helyzet. Mivel a kinézetük is emberibb, és nincs szükségük lelkekre sem, hogy életben maradjanak, nem hiszem, hogy napi rutinjuk közt az alvás is szerepelne. De ha rá vannak kényszerítve, igen, lehetségesnek tartom, hogy az arrancarok képesek aludni.” Na ezen igazodjon ki az ember… Ennél kétértelműebb magyarázatot nem is kaphatott volna.

Mindenesetre, a bujdosás nem old meg semmit. Ichigo óvatosan felpillantott párnája rejteke mögül, és megvárta, míg szemei annyira megszokják a sötétséget, hogy tisztán lássa a mögötte fekvő Grimmjow körvonalait. Figyelve, hogy minél kisebb zajt csapjon felült, és az arrancar fölé hajolt. Olyan békés volt ilyenkor… Hosszú percekig csak bámulta a kissé szétnyílt ajkait, szeme sarkában a zöldes árnyalatú csíkokat, amiket titokban mindig is csodált. Csak még jobban kiemelték szemének színét, amiben olyan gyakran, és könnyedén elveszett. Most, hogy nem perzselte ez az elszánt, tüzes pillantás, felbátorodott. Végül is mi baj történhet? A legrosszabb esetben Grimmjow fölkel, és addig döngeti, míg álomba nem ájul… Khm, talán még sem árt az óvatosság. Lassan, visszafojtott lélegzettel érintette össze ajkaikat, közben egy másodpercre sem hunyta le szemeit, fenntartva ezzel éberségét, hogy a legapróbb árulkodó jelre elhúzódhasson. Nehezen bírta csak ki, hogy ne sóhajtson fel a jóleső bizsergéstől, amit ez az apró érintés váltott ki belőle. Immár bátrabban, és határozottabban kezdte el csókolni az alatta fekvő espadát. A szoba megtelt halk lélegzetvételek zajával, majd egy hangosabb, elégedett sóhajjal, ahogy Ichigo elvált Grimmjow ajkaitól. Pár centi volt csak köztük a távolság, de a shinigami még ilyen közelről sem vett észre semmi jelet, ami az arrancar éberlétére utalt volna.

– Jóét, Grimmjow – suttogta a szoba csendjébe, majd visszadőlt a hívogató, meleg ölelésbe.

Kicsit meg volt szeppenve, ugyanis ez volt az első alkalom, hogy jó éjszakát kívánt az espadának. Eddig mindig kidőlt a szex utáni fáradtságtól, vagy simán csak Grimmjow fárasztotta le annyira, hogy amint párnára hajtotta a fejét, már aludt is. Kezdetben nem is voltak efféle problémái, mert az arrancar nem maradt éjszakára. Azt hitte kényelmetlen neki az ágya, vagy talán ő nappal alszik? De egy idő után felmerült benne a kérdés, hogy alszik-e egyáltalán? A logikus válasz a nem volt, ami a hirtelen távozásait is megerősítette.

De Grimmjow megingatta ebben a hitében, amikor egyik reggel a karjaiban ébredt. Ha Ichigónak ki kéne választania élete legkínosabb pillanatait, úgy gondolta akkor ez határozottan a lista elején szerepelne. És ezek után, ha az espada ellátogatott hozzá, az egész éjszakát nála töltötte.

Lehet, hogy ezt hiányoltam az elmúlt napokban? Annyira hozzászoktam volna a… közelségéhez, hogy úgymond… elvonási tüneteim vannak?

Újra felvillantak fejében rémálma utolsó kockái, mire szorosan összezárta szemeit, de az egész testén végig futó remegést nem tudta megállítani.

Gyengének érezte magát, amiért nem tudta elfojtani a szívébe markoló félelmét. Hiszen a lebukás elkerülhetetlen, csodálta is, hogy csak most kezdett el aggódni miatta. Hirtelen hányinger tört rá, és érezte, hogy valami csípi a szemeit. Amilyen gyorsan, és hangtalanul csak tudott, kimászott az ágyból, és kiment a mosdóba. Ivott egy pohár hideg vizet, majd az arcát is megmosta, amitől kicsit jobban érezte magát. Ha eddig Grimmjow nem is volt ébren, erre biztosan felkelt. Elvégre egy csomó pszichopata közé van bezárva, nem valószínű, hogy gyümölcskosarat küldözgetnek egymásnak éjszakai futárszolgálattal. Bárki szívesen betöltené a 6. Espada címet.

– Remek – sóhajtotta. – Most már joggal vághatja az arcomba azt, hogy „kölyök”.

Tényleg gyerekesen viselkedik. Össze kell szednie magát, nem zuhanhat magába holmi ostoba rémálom miatt!

Szinte lábujjhegyen osont vissza a szobájába, és bújt vissza Grimmjow mellé. Jobban magára húzta a takarót, mert az espada karjai már nem ölelték őt. De valahogy, olyan kényelmetlenül érezte magát így. Nem mert jobban az arrancarhoz bújni, mert azzal biztosan felébresztené, és nem volt kedve a gúnyolódásait sem hallgatni. Inkább halkan morogva forgolódott tovább, így nem hallotta a háta mögül érkező türelmetlen „tch” hangot, csak egy határozott szorításra a dereka körül eszmélt fel, majd ledermedve hagyta, hogy Grimmjow a mellkasához húzza őt.

Ichigo ekkor oldotta meg a rejtélyt.

– Feleslegesen aggódsz, aludj már, shinigami. Nem megyek sehová.

De ahogy felébredsz ebből a védelmet adó álomból, rájössz, nem menekülhettek sorsotok elől. Mert az egész életetek egy álom, és a rémképek lassan megelevenednek szemeitek előtt. Hajnalodik.

~ Kisses: A jó éjszakát csókja – vége

Következik: A búcsúzás csókja

Írói megjegyzés:
És íme itt a sorozatot ihlető fejezet. Bár kicsit átalakítottam, így veszített eredeti formájából, és a mondanivalója is változott^^” De úgy érzem így jobban beleillik a Kisses-be. Sajnálom hogy ilyen lassan írok, és ritkán frissítem a történeteim, de jelenleg ennyire telik, igyekszem minden erőmmel a ficeimre koncentrálni. Remélem hogy itt a nyár, több időm lesz^^ Mindenesetre kíváncsi vagyok mi a véleményetek erről a fejezetről, hozzám ugyanis nagyon közel áll^^ A következő részt már elkezdtem, de sajnos közeleg a Kisses vége. De mindenesetre nagyon köszönöm mindenkinek, aki figyelemmel kíséri a sorozatot^^

Reklámok