13579430kugh
Cím: Édes vereség
Írta: arisa4
Műfaj: Romantikus
Fandom: Bleach
Párosítás: Grimmjow x Ichigo
Korhatár: pg13
Tartalom: Ichigo és barátai egy húsvéti búcsún vettek részt, ezzel is megkezdve a tavaszi szünetet. Egy kihívás azonban kifogott a narancssárga hajú shinigamin, és utolsó helyezését nem is hagyják szó nélkül. Ichigo azonban váltig állítja, szándékosan veszített, és meg van elégedve ezzel az eredménnyel.
Figyelmeztetés: shounen ai, fluff
Állapot: Befejezett

Elsősorban Yami Nita barátnőmnek ajánlom ezt a rövidke kis irományt, kitartásként a mindennapi borzalmakhoz, és a “Grimm-miért-nincs-még-a-mangában?!” című napi kirohanások túléléshez.^^

És persze minden GrimmIchi fannak húsvéti ajándék gyanánt, Boldog Nyuszit =^^=

Édes vereség

– Ez szánalmas volt, Kurosaki.

– De Ishida-kun, nem szép dolog az orra alá dörgölni valakinek a saját vereségét!

– Semmi gond, Inoue, nem haragszom – erőltetett egy mosolyt az arcára Ichigo – direkt veszítettem.

– Ez a legbénább szöveg, amit valaha is hallottam, Ichigo – veregette hátba Renji. – Ismerd be, lenyomtak a csajok.

– Mert te olyan büszke vagy az utolsó előtti helyezésedre, mi? – vágott vissza csípősen, mire Rukia büszkén kihúzta magát.

– Mit mondtál?!

A 6. osztag hadnagya megmarkolta Ichigo felsőjét, és már a helyettes shinigami is harci állás vett fel, amikor Chad közéjük állt. Csak megrázta a fejét, és a mögöttük lévő Kurosaki klinikára bökött. Ichigo kieresztett egy lemondó sóhajt, és elindult a bejárati ajtó felé.

– Mennem kell, holnap még biztosan találkozunk srácok – intett búcsút barátainak, hatalmas lelkesedéssel a hangjában.

Holnap lesz Húsvét hétfő. Kevés ünnepet utált jobban, mint ezt. Az apja mindig akkora feneket kerített a dolognak, hogy a nap végére egy nőnemű egyed sem úszta meg szárazon a városból.

– Remélem a vereség tudatától tudsz majd aludni, Ichigo – csipkelődött Rukia, aki ezt az éjszakát Orihiménél akarta tölteni, „húsvéti készülődés” címszó alatt.

Mivel Soul Society-ben nem ünneplik ezt a szokást, izgatottan várta az első húsvétját. Ichigo lelki szemei előtt már meg is jelentek a fura nyuszi rajzokkal díszített hímes tojások.

– Direkt veszítettem, a fenébe is! – morgolódott, és megszorította zsebében a nyereményét.

– Persze, peeeersze.

– Agh, higgyetek, amit akartok! – kiáltotta oda a diadalittasan vigyorgó Rukiának, azzal becsapta maga mögött az ajtót.

Mikor már nem érzékelte barátai reiatsuját, megkönnyebbülten indult fel a lépcsőn szobája felé. De nem jutott messzire, ugyanis a világ valahogy ma is ellene volt.

– Fiam, ugye nem felejtetted el, hogy holnap van az a nap, amikor minden szépséges hölgynek kifejezzük csodálatunkat, és segítjük őket, hogy továbbra is úgy virágozzanak, mint…

– Nem – motyogta unottan, hátra se nézve.

De hirtelen megtorpant. Gyanúsan ismerős lélekenergiát érzékelt a szobájából.

-… a frissen nyíló cseresznyevi—

– Ne gyertek fel, tanulok! – kiabált le, és már futott is felfele, nem törődve az apja – De hát tavaszi szünet van! – kezdetű tiltakozásával.

Beérve a szobájába magára zárta az ajtót, és tekintetével sebesen végigpásztázta a helységet. Furcsa módon, nem látott senkit.

– Grimmjow?

Semmi válasz, pedig biztos volt benne, hogy az arrancar reiatsuját érezte. Az asztalához sétált, és óvatosan kiszedte zsebéből a nyereményét. Arcán egy szégyenlős mosoly terült szét, de pár pillanatig még elidőzött a tárgyon a tekintete.

– Mi ez a bárgyú vigyor a képeden, Ichi?

Ichigo akkorát ugrott ijedtében, hogy beverte a térdét a kihúzva felejtett fiókjába. Szitkozódva fordult meg, majd ugyanazzal a lendülettel hőkölt is hátra. A sexta espada mellette támaszkodott az asztalon, arca csak pár centire volt az övétől.

– Te sportot űzöl az ijesztgetésemből, idióta?! Vagy csak szeretsz macska-egér játékot játszani? – ripakodott rá ingerülten, és kezébe temetve arcát lehuppant az ágyára.

Grimmjow önelégülten elvigyorodott.

– Elfelejted, hogy ki a macska, shinigami.

Ichigo elpirult, majd hozzávágta az első keze ügyébe kerülő tárgyat – a párnáját -, és ráüvöltött:

– Pofa be te szexmániás állat!

De magára is ideges volt, amiért ezt a szófordulatot használta. Most nem fog ráharapni a csalira, ezúttal nem. Túl jól ismerte már ahhoz az arrancart, aki jelenleg is kéjes vigyorral az arcán mászott fölé, majd hanyatt döntötte.

– Megint alulmaradtál, Ichi.

– Mire célzol ezzel? – kérdezte vészjóslóan, és belemarkolt Grimmjow alkarjába, ami a feje mellett támaszkodott.

– Csupán arra, hogy még azok a béna szukák is lenyomtak valamiben! Nincs benned semmi szégyenérzet, shinigami?! – kiáltott rá, és térdei közé szorította Ichigo csípőjét.

– H-hé, nyugi már, Grimmjow! Azt se tudod miről van szó! – feszengett alatta, de nem tudott szabadulni az erős satuból.

– Hidd el, eleget láttam és hallottam. Tényleg rosszabbul dobsz, mint egy lány – gúnyolódott, de a szorítása nem enyhült.

– T-te, kémkedsz utánam?! – kelt ki magából, és próbálta lelökni magáról az espadát.

Majd mikor ez nem sikerült, elengedte a vállait, és behúzott neki egyet. Így sikerült felülnie, de mire kinyithatta volna a száját, hogy tovább szidja Grimmjow-t, a torkánál fogva a falnak szegezve találta magát.

– Heh, úgy ütsz, mint egy lány, de elismerem, sikeresen fel tudsz húzni vele – hajolt közelebb hozzá, és ujjai szorítása is erősödött.

– Mióta vársz itt?

Ichigo gyorsan próbált témát váltani, mert már most kezdett csillagokat látni az oxigénhiánytól.

– Már idióta is vagy? Te mondtad, hogy mától többet leszel itthon, mert nem kell bejárnod a sok barom közé – emlékeztette nem túl kedvesen a shinigamit, a saját ostobaságára. – Van fogalmad róla, mennyire ki vagyok már éhezve, hm?

Nyakán lévő keze kicsit engedett a szorításból, és az ujjaival cirógatni kezdte az oldalát.

– E-előbb hadd magyarázzam meg… – hebegte egyre jobban vöröslő arccal, mert az arrancar másik keze már a mellkasán kalandozott.

Grimmjow ezt mintha meg se hallotta volna, újra vízszintesbe helyezte magukat, és csókokkal kezdte el beborítani Ichigo nyakát.

– Hogy újra végighallgassam a szánalmas mentegetőzéseidet? Senki sem akar direkt veszíteni, Ichi.

– De én… én mhp—!

Próbált tiltakozni, de amint Grimmjow ajkai rátaláltak a sajátjára, kiszállt minden értelmes gondolat a fejéből. Kitapogatta az espada csuklóját, és megmaradt akaraterejével igyekezett eltolni őt magától, de egy térd határozott megmozdulása a lábai között megakadályozta benne. Halkan belenyögött a csókba.

– Grimm… hah-hadd mondjam…

– Hm? Még mindig csevegni akarsz, Ichi? Hiába próbálkozol, nem tudsz nekem hihető indokot mondani a vereségedre.

Ichigóban hirtelen felment a pumpa, és elszakította ajkait az arrancarétól. Sértődöttségtől csillogó szemekkel nézett fel rá, majd a képébe ordított.

– Miattad veszítettem, te idióta! – de amire kimondta, legszívesebben a föld alá süllyedt volna szégyenében – Miattad…

Pirulva elkapta a tekintetét, de abban már nyoma sem volt a pillanatokkal ezelőtti indulatnak. Annyira zavarban volt, hogy alkarjával igyekezett eltakarni az arcát, de a mozdulat közben egy határozott kéz fonódott az ő remegő kézfejére.

– Mond.

Ichigo megszeppent, pedig Grimmjow hangja nem volt se parancsoló, se dühös. Csak kíváncsiságot, és egy kis bizonytalanságot hallott ki belőle.

Végül félénken ránézett, kicsit eltolva magától az espadát felült, így pont az ölében helyezkedett el, fejével a mellkasára hajolva. Szabad kezével – a másikat ugyanis még mindig az arrancar fogta -, átkarolta a hátát, és lassan lejjebb csúsztatta. Amint elérte a megfelelő magasságot, kicsivel a dereka bal oldala fölött, remegő ujjaival egy mintát kezdett rajzolni a bőrére. Grimmjow már az elsőnél finoman megszorította Ichigo kezét, de ő újra és újra ismételte a mintát a hátán. Azonban hirtelen megállította, de nem húzta el onnan a kezét.

– Hatodik lettem – suttogta bele az espada ruhájába, és most ő szorította meg finoman Grimmjow kezét.

Az arrancar nem szólt semmit. Pillantásával azt a kis apró tárgyat kereste, amit Ichigo akkor tett az asztalára, amikor belépett a szobájába. Most jobban szemügyre vette, és a felismeréstől egy halk sóhaj hagyta el az ajkait. Egy kék csomagolópapírral bevont csoki tojás feküdt rajta, és az oldalán tisztán kirajzolódtak a 6-os szám körvonalai. De a legmegdöbbentőbb mégis az volt, hogy a stílusa szakasztott mása volt a sexta espada hátán lévő számnak.

– Heh, ez már egy fokkal jobb indok – suttogta halkan Ichigo fülébe, aki pirulva belemosolygott a vállgödrébe.

Vége

Írói megjegyzés:

Köszönöm szépen, hogy elolvastátok, remélem tetszett és nem lett túl ooc^^ Érdekesség képpen, itt van a verseny végeredménye:
1. Ishida
2. Orihime
3. Rukia
4. Chad
5. Renji
6. Ichigo
Ezt ilyen szokásos, bazárokon található célba dobós játékként képzeltem el, és mivel Ishida Quincy, egyértelműen ő az első 🙂 Himét a vicc kedvéért tettem be 2.-nak, közvetlenül utána Rukiát (nő uralom) a szegény fiúk meg kullognak a végén XD A három lány… akarom mondani 2 lány és egy fiú (gomen Ishida-kuuun) állhat a dobogón. De szerintem Ichi sokkal jobb díjat fog kapni Grimmtől a 6. helyezéséért, mintha első lett volna =^^= Ezt már a fantáziátokra bízom 😛
Kellemes Nyuszit, és sok locsolót mindenkinek! Már aki szereti, én a részemről menekülök ^^”.