GrimmIchi1
Cím:
Kisses
Írta:
arisa4
Műfaj:
Romantikus
Fandom:
Bleach
Párosítás:
Grimmjow x Ichigo
Korhatár:
NC-17
Tartalom:
Rövid GrimmIchi szösszenetek, melyeknek középpontjában a csók áll.
Figyelmeztetés:
yaoi, lemon, trágár beszéd
Állapot:
Folyamatban…

Kisses
3. A szenvedély csókja

Megtörtént már veled, hogy az egész világod egyetlen személyre, gondolatra szűkült? Amikor minden percben ez az érzés jár át, és az nem csillapodik, míg teljesen ki nem elégíted? De ha nélkülöznöd kell azt az egyetlen személyt, aki képes szabályozni ezt az őrült rajongást és vágyódást, nem marad más benned csak ösztön. Ez hajt a vele való találkozásra, és addig űz, amíg akár a lebukás veszélyeit is magadra vállalva, minden lehetőséget megragadsz, hogy behódolhass ennek az érzésnek. Ez a vágy úgy kering a szervezetedben, mint a legerősebb drognövény, ami ezen a tisztáson terem.

Rajta sétálva egyre szorosabban fogjátok egymás kezét, így fedezve fel minden egyes zugát. De ahogy távolabb merészkedtek, kíváncsiságotok már nem éri be csupán ennyivel. Folyamatosan többet, és többet akartok, és nem veszitek észre az intő jeleket, amik a megszállottságra, és észvesztő szenvedélyre utalnak.

– N-ne itt, Grimm—aaah! A-ah, ott… nnnh!

Ichigo zihálva előrehajolt, így kis híján lefejelte az eddig támasztott falat. Lábait nagyobb terpeszbe nyitotta, csípőjét próbálta feljebb emelni, de reszkető lábai nem akartak engedelmeskedni.

– Úgy érted itt, hm? – suttogta a fülébe játékos hanglejtéssel a hatos számú espada, és beljebb tolta ujjait Ichigo nedves bejáratába, majd kínzóan lassan elkezdte kihúzni őket – Olyan ellentmondásos vagy Ichi, ha akarsz valamit, érthetően mond.

A shinigami csalódottan nyöszörögni kezdett, és felé fordította kipirult arcát, hogy tiltakozzon, de az arrancar egy mély csókkal megakadályozta benne.

– Teh, te is tudod, hooohhgy mire gondoltam, Grimm… jow!

– Hee? Vajon tényleg tudom? – hirtelen hatolt újra belé, immáron három ujjal, amire a shinigami hörögve felkiáltott.

-Vagy az itt alatt mást értettél? – harapott rá lágyan a fülcimpájára, és másik kezével előre nyúlva megmarkolta a figyelemért kiáltó, csöpögő merevedést.

– Aaa—h! N-ne itt… – nyöszörögte kábán, majd teljesen ködös elmével az arrancarhoz fordult – H-halott vagy, Gr-Grimmjooo—haa!

– Remek a megfigyelőképességed, Ichi – kuncogta a fülébe gúnyosan, majd lassan mozgatni kezdte kezét a shinigami férfiasságán, hüvelykujjával pedig a hegyét izgatta, ezzel sikerült a számára legédesebb és legszexibb hangokat előcsalnia Ichigóból.

– Meg foglak… öh-öhölni! – zihálta, és egyik kezével elengedve a falat, Grimmjow hajába túrt.

– Ha ilyen basznivalóan nézel rám, valahogy nem tudlak komolyan venni, Ichi – vigyorodott el, azzal gyorsított mindkét kezének mozgásán.

Ichigo egy rekedt nyögés kíséretében kénytelen volt elengedni az espada haját, hogy újra a falhoz támaszkodjon

– Leh… le fogunk bukni, Grimm… jow!

– Tizenhat emelet magasan vagyunk, nem fognak meghallani minket – suttogta megnyugtatóan, azzal kihúzta mindhárom ujját a shinigamiból. – Hacsak nem fogsz olyan hangosan sikítozni, mint egy ribanc.

Ha nem ilyen kiszolgáltatott helyzetben lett volna, Ichigo már rég leállította volna… khm, megpróbálta volna leállítani Grimmjow-t. Az hagyján, hogy egy félig lerombolt épület legfelső emeletén zaklatja, és hogy csak egy omladozó faldarab takarja őket, de hogy mindeközben a barátai odalent állnak, és azt hiszik élet-halál harcot vív az espadával, ez nem fer.

– Legalább… lőj ki egy cerót, vagy valami!

Grimmjow ujjhegyeivel végigsimított Ichigo gerincének vonalán, fentről lefelé haladva, majd a hátsónyílása felett megállt. Mind az öt ujja hegyét a remegő gyűrűknek szorította, de nem tolta beljebb őket. Helyette lefogta a shinigami derekát, és a füléhez hajolt.

– Egy cerót, azt mondod? – kuncogott fel, és hogy nyomatékot adjon szavainak, ingerelni kezdte a bejáratot.

Ichigóban egy pillanatra megfagyott a vér. Ugye nem arra készül…

– G-Grimmjow, mi—?! – hirtelen minden oxigén eltűnt a tüdejéből, ahogy meghallotta azt a jellegzetes hangot, és megérezte az arrancar ujjainak felforrósodását – H-hé, ez nem vicces, Grimmjow! Hallod?!

– Szoktam én viccelni? – suttogta ijesztően hideg hangon, amitől Ichigo tényleg kezdett megijedni.

– Grimmjow, azonnal húzd ki… ha-hallod?! – egyre melegebbnek érezte azokat az ujjakat – GRIMMJOW!

Kiáltott egy hatalmasat, és hátra nyúlva, rángatni kezdte az arrancar kezét. Mikor azonban meglátta az ismerős piros fénynyalábokat, szorosan becsukta a szemét, és teljesen leblokkolt. Hallotta elsülni a cerót, a fénye még a csukott szemhéján keresztül is áthatolt, de fájdalmat nem érzett. Zihálva kinyitotta a szemeit, és oldalra nézve látta, hogy a mellettük lévő falrész teljesen leomlott.

Grimmjow az utolsó pillanatban eltérítette a csapást.

Bassza meg… ezért tutira—

– Kinyírlak, Grimm! Te beteg állaaah! – dühe hamar elpárolgott, amikor érezte, hogy valami vastagabb, és keményebb hatol belé, mint három ujj.

– Kössz a bókot, Ichi – nevetett fel halkan, és újra megmarkolta Ichigo férfiasságát, de még nem tolta be magát teljesen. – Izgatottabb vagy, mint előtte, és még te hívsz perverznek engem.

– Fogd… be aah!

– Szeretnéd, ha tövig beraknám, és keményen megbasználak, ugye?

Ichigo arcát mély pír lepte el, de makacsul hallgatott.

– Mindketten tudjuk, hogy erre vágysz, csak ki kell mondanod… – cukkolta, és lassú mozdulatokkal masszírozni kezdte a shinigami merevedését.

– Nnngh… ah! – nyögött fel, és próbálta megmozdítani a csípőjét, de Grimmjow másik kezével erősen lefogta.

– Ilyet nem játszunk, Ichi. Ha szeretnél valamit, akkor azt kérned kell.

Ichigo egyre hangosabban zihált, de erősen ráharapott a szájára. Grimmjow gonoszul elvigyorodott, és mélyebbre tolta magát a szűk, forró nyílásban. Nagy önuralom kellett hozzá, hogy ne kapcsoljon őrült sebességre, és döngesse bele a falba a shinigamit, de fáradozásai kétszeresen fognak megtérülni.

– Grimmjow… naah! – remegett meg egész testében, és alkarjaira támaszkodva előrébb dőlt.

– Akarod? – lehelte közvetlenül a fültövénél, és egy erőset rántott elöl lévő kezén.

– Aaah! K-kérlek… Grimm – nyöszörögte kétségbeesetten, ahogy homályosodni kezdett a külvilág.

– Nem hallottam jól, úgy érted elég? – kínozta tovább, és kijjebb húzta magát.

– N-ne, Grimmjo—aah!

Ichigo már egész testében remegett, elnyílt szájjal zihált, de próbált suttogni valamit.

– Akah… akaah! – nyüszített fel keservesen, amikor Grimmjow teljesen kivette férfiasságát, és csak a hegyével bökdöste a bejáratát.

– Mond ki – suttogta érzékien, és Ichigo tudta, hogy elveszett.

Az arrancar nem játszott tisztességesen. Egy hét nélkülözés után megjelenik, persze pont a legrosszabbkor, egy hollow riasztás közben, a barátai szeme láttára. Ahhoz is alig volt elég önuralma, hogy ne előttük essen neki és falja fel az ajkait, hogy ne szaggassa le róla a ruhákat, hogy ne hívja Grimmnek, és hogy hitelesen legyen harci vágya. Kétségbeesetten keresett valami indokot, alkalmat, hogy kettesben maradhasson az espadával és számon kérje tőle hol volt az utóbbi egy hétben. De ha tudta volna, hogy idáig fajul a helyzet, fejvesztve menekülni kezdett volna. Ennyire nem lehet… ennyire nem lehetnek állatok, nem vágyhat rá, nem akarhatja ilyen szenvedélyesen, kétségbeesetten. Ha ez így megy tovább, teljesen el fogja veszíteni önmagát.

– Ah… akarlak, Grimm… jow – zihálta nyögések közepette, és újból megpróbált csípőjével hátra felé dőlni.

– Hangosabban – mormolta a fülébe, és egy férfias nyögés hagyta el ajkait, ahogy tövig beléhatolt.

– Aaah! Akarlak Grimm, kéhérlek… – kiáltott fel, és hátra döntötte a fejét az espada vállára.

Már Grimmjow sem bírta visszafogni magát. Fokozatosan gyorsította lökéseit, elferdítve őket egy bizonyos szögben, hogy eltalálja azt a pontot, ami sikításra készteti az alatta vonagló shinigamit. Körmei Ichigo csípőjébe mélyedtek, de ez a kis fájdalom is tovább fokozta gyönyörét. A shinigami válaszként összeszorította belső izmait, így hajszolták egymást az egyre gyorsabban közeledő beteljesülés felé.

Ichigo lehúzta magához Grimmjow-t egy fűtött csókra, de az hörgésekbe és nyögésekbe fulladt, ugyanis amikor az espada egy erősebbet lökött magán, és kezével átsiklott makkja csúcsán, teste megadta magát. Saját orgazmusa közben hallotta, hogy Grimmjow is elzihál egy „Ichi”-t, majd átjárta a jól ismert forróság, és telítettség érzése. Kimerült testük a földre rogyott, de még mindig egymásba kapaszkodva lihegtek, és várták, hogy elvonuljon fejük fölül a bódulat köde.

Ichigo volt az, aki először megmozdult. Grimmjow vállára hajtotta a fejét, egyenesen a szemébe nézve, majd kacéran megnyalta ajkait, és rekedten azt suttogta:

– Még.

Amikor csitult bennetek a vágy tüze, egy csendes menedéket kerestek, ami elrejt titeket a külvilág, és a rideg valóság elől. A tisztás egy elhagyatott, távol eső részében megbújik egy hatalmas fa, ami lombos ágaival képes megóvni benneteket a hideg, elárult tekintetektől. Egyelőre. De minél magasabbra másztok, annál nagyobbat tudtok esni.

És az ág egyre csak roskadozik az elviselhetetlen szenvedély súlya alatt.

~ Kisses: A szenvedély csókja – vége

Következik: A jó éjszakát csókja

Advertisements