GrimmIchi1
Cím:
Kisses
Írta: arisa4
Műfaj: Romantikus
Fandom: Bleach
Párosítás: Grimmjow x Ichigo
Korhatár: NC-17
Tartalom: Rövid GrimmIchi szösszenetek, melyeknek középpontjában a csók áll.
Figyelmeztetés: yaoi, lemon, trágár beszéd
Állapot: Folyamatban…

 

Kisses
2. A tétovázás csókja

 

Sokan hiszik azt, hogy az első lépések a legnehezebbek. Hogy két végzet rögös útjai találkozzanak, az egyik félnek meg kell tennie az első mozdulatot. De ha két olyan végzet találkozik, akiknek státuszukból adódóan sosem szabadott volna, mit teszel? Ha a gyűlölet és riváliskodás láncát elszakította az egyik fél, mit teszel? Valóban olyan könnyű lenne a következő lépés?

Egyikőtök máris elindult a közös ösvényen, de vajon lesz elég bátorságod bemerészkedni a rengetegbe? Követni akarod, követnéd bárhová? Csak vigyázz, el ne vessz a tétovázás és kétség sűrű labirintusában.

 

 

– Oi, hozzád beszélek, shinigami!

Ichigo kezében kettétört a toll. Elfogyott a türelme, és már unta, hogy tíz perce csak az üres füzetére bámul.

– Megmondtam, Grimmjow, nincs hangulatom hozzá! Szállj már le rólam, tanulnom kell!

– Rossz kifogás, Ichi, mindig ezzel jössz. És mindig az ölemben kötsz ki.

Ichigo pirulva Grimmjow felé fordult, tekintetéből csak úgy áradt a zavar.

– Fogd be, perverz arrancar!

Mikor Grimmjow erre a reakcióra önelégülten elmosolyodott, a shinigami még jobban elvörösödve hozzávágta a könyvét.

– Szép dobás volt, Ichi – kapta el egyik kezével a tankönyvet. – De most miből fogsz tanulni?

– …Eh? – pislogott értetlenül a narancssárga hajú shinigami.

A francba…

Kilökte maga alól a széket és az ágyán ülő arrancarhoz sétált.

– Add vissza a könyvem, Grimmjow – nyújtotta felé a kezét.

– Tudod mit kell tenned érte, shinigami… – kuncogta kéjes vigyorral az arcán, és már kezdte is lehúzni a nadrágját.

– Mé-mégis mit művelsz?! Idióta, add vissza! – kiáltott rá dühtől, de főleg zavartól piros arccal, és az espadára vetette magát.

Grimmjow-t meglepte a hirtelen támadás, így Ichigónak sikerült hanyatt döntenie őt, és testsúlyával maga alá szorítania az ágyra. Előre dőlt, hogy elérje a könyvét, de Grimmjow-nak jobbak voltak a reflexei, mert még időben elhúzta a kezét.

– Nem rossz próbálkozás, Ichi – hajolt ő is közelebb hozzá, így a lehelete már a shinigami arcát csiklandozta.

– Grimmjow, a… a… – kereste halkan a szavakat, és közben látatlanul tapogatózott a könyve után, végig a hatos espada szemébe nézve.

– Ezt akarod? – lengette meg finoman a tárgyat.

Ichigo kábultan bólintott.

– Heh, akkor… – itt előre dőlt, egészen a helyettes shinigami füléig, és suttogva folytatta. – Csókolj meg, Ichigo.

Mélyen beszívta a levegőt, ahogy az arrancar ajkai alig érezhetően, tollpihe érintésekkel hozzáértek a fülkagylójához. Közben Grimmjow kicsit hátrébb húzódott, hogy láthassa a shinigami kipirult arcát, és vágytól kába tekintetét.

– Csak egy csók… – lehelte a pár centire lévő ajkaknak, de ez a kis távolság is hamar eltűnt.

Ichigo félénken kóstolt bele Grimmjow szájába, mintha ez lenne az első csók, amit megosztanak egymással. Egy bizonyos szempontból így is volt; ez volt az első alkalom, hogy Ichigo kezdeményezte a csókot.

Hirtelen Grimmjow megfogta az egyik kézfejét, és kezébe nyomta a könyvet, de nem engedte el egyiket sem.

– Ha akarod a könyvedet, Ichi, ne csak puszilgass, mint egy szűz lányka – cukkolta önelégült vigyorral az arcán.

– Foh-fohogd be – zihálta, majd remegve kidugta kíváncsi nyelvét, és végigsimított az arrancar szájának vonalán.

Nem kellett sokáig várnia, megkapta a bebocsátást, és hamarosan már egy másik nyelvvel vívott harcot az uralomért. Grimmjow elengedte a könyvet, és a kezét, azonban Ichigo nem húzódott el. Ellazultak az ujjai az egyre hevesebbé váló csók közben, és a könyv is halk huppanással a lepedőn landolt. Tett egy erőtlen kísérletet hogy megszakítsa a szájaik és nyelveik közti kapcsolatot, de Grimmjow mindig utána kapott.

– G-Grimm… aztaaah-azt mondtad, hooohgy csak egy… csak egy csók… – túrt bele a kék hajba.

– Heh, de azt nem mondtam, hogy én is csak egy csókot fogok neked adni, Ichi – válaszolta azon a csábítóan rekedtes hangján, amitől a shinigami mindig elolvadt a karjaiban.

– Aaahh! – nyögött fel hirtelen, amikor egy ismerős tenyeret érzett az ágyékára siklani.

Grimmjow szája végül elvált az övétől, és a nyakán folytatta útját, miközben – immár két kézzel -, az arrancar ügyesen kibontotta Ichigo farmerét, és lehúzta az alsóját is.

A narancssárga hajú shinigami élesen beszívta a levegőt, ahogy félkemény férfiassága érintkezett a szoba hűvösebb levegőjével. Grimmjow nem habozott sokáig, szoros bilincsbe zárta ujjait a forró hús körül, ami apró rángásokkal reagált, egyre nagyobbra nőve a markában.

– Nngh… Grimm…jow! – hajtotta le a fejét, és könyökével a lepedőre támaszkodva tartotta fenn magát.

Eközben az espada már a pólóját felhúzva, a mellkasát csókolgatta, és egyre lejjebb haladt arrafelé, ahol ujjai kényeztették a shinigamit. Egyik kezével elengedte a most már teljes méretére duzzadt merevedést, és belemarkolt a fenekébe, lassan feljebb tolva ezzel Ichigót az ágyon.

– Grimm… mit… – zihálta válla fölött hátra nézve, de amikor forró leheletet érzett férfiassága körül, egész testében beleremegett a felismerésbe.

A fenekén lévő kéz még mindig előre fele nyomta, és ő engedve neki, felsőtestével teljesen az ágyra simult, csípőjét pedig feljebb húzta. Ez a póz annyira tehetetlenné tette, hogy zavarában kipirult arcát a párnájába temette.

– Grimmjow… ne bámulj, teh… perverz állat! – nyöszörögte kéjes hangon, ami inkább csábító volt, mintsem riogató.

– Pedig nagyon szép látvány – kuncogta, és megcirógatta a heréit, amitől Ichigo reflexszerűen megrándult. – De az íz jobban érdekel…

– Haaaahh! – kiáltott fel a shinigami, amikor egy nyelv nyalt bele férfiassága tetejébe.

– Hm, finom – mosolygott kéjesen az arrancar, majd apró csókokkal kezdte el beborítani Ichigo legérzékenyebb testrészét.

Minden erejére szüksége volt, csípőjét helyben tartsa, és ne bassza meg Grimmjow száját. Ez a tiltott fantázia annyira izgató volt, hogy ha már csak belegondolt, bizseregni kezdett mindene. Az arrancar érezte Ichigo heves remegéseit, ezért egy hirtelen mozdulattal tövig elnyelte őt.

– Aaah, Grimmjow! – nyögött fel hangosabban, mint talán bármikor.

Az espada most már ténylegesen elkezdte szopni őt, hosszú, mély csókokkal szívta magába a lüktető, élvezettől csöpögő merevedést. Pár ütem múlva megállt, hogy nyelvével körözzön a csúcson, és közben kezével folyamatosan pumpálta.

Ichigo alig bírta elviselni ezt az intenzív gyönyört. Persze, máskor is részesült már orális kielégítésben, de ebben a pózban minden sokkal érzékenyebben hatott rá. A lábai remegtek, az ujjai szinte elhaltak, olyan erősen szorította a párnáját és a lepedőt. Egész lénye a beteljesülésért kiáltott. Grimmjow ellazította a torkát, hogy teljesen a szájába tudja venni Ichigo férfiasságát, de nem mozdult tovább.

– Aaah, Grimmjow… kérlek! – zihálta kényelmetlenül fészkelődve.

Megőrjítette ez a forró szorítás, az arrancar torkának érzése a csúcsa körül, és az elégedett hangú dúdolás, ami férfiasságán végigszaladva megrezegtette az egész testét. Tudta, hogy az espada számára nyitott könyv, és ő csak meg akarja adni neki a teljes, felhőtlen gyönyört ezzel a kínzással.

A fenébe azzal a rohadt házival! Ezért még kinyírlak, Grimmjow!

– Isteneeehem, aah! – kiáltott fel, mikor először megmozdította a csípőjét.

Leírhatatlan volt, amit érzett. Minden más gondolat kiszállt a fejéből, ő pedig egy ösztönlénnyé változott, akinek nincs más életcélja, mint megbaszni Grimmjow tehetséges száját. Minden leereszkedésnél egyre hangosabb és kéjesebb nyögéseket hallatott, de amikor az arrancar is újra megmozdult, lökéseihez időzítve szívásait, teljesen elveszett.

– Grimm… é-én el fogok mehee…!

De nem tudta befejezni mondatát, mert egy kutató ujjat érzett a hátsónyílása körül.

– Neh… ott ne! – gyorsított csípőjének mozgásán, meghazudtolva ezzel tiltakozó szavait. – Nem bírom tovább, Grimm… kérlek, ahh!

Grimmjow egy erőset szívott rajta, és ezzel egy időben egy ujjal becsusszant a forró nyílásba, ami folyamatos összehúzódásokkal jelezte, közel a vég.

Amikor a robbanás jött, Ichigo néma sikolyra nyitotta száját, de hangja már nem maradt. Háta ívbe feszült, forró magjával pedig betöltötte az espada éhes száját. A heves orgazmus után elernyedt testét remegések rázták, de ő csak kábán feküdt, még mindig Grimmjow ajkai szorításában. Aki még egy utolsó csókot adott a megviselt húsra, majd azon az Ichigo számára mindennél jobban utált, csapdába ejtő hangon megszólalt:

– Megvagy.

 

 

Amikor leküzdöd a tétovázás és kétség akadályait, és utoléred társadat az ösvényen, megtorpansz. Ő végig lesben állt, ott várt rád, hogy beérd őt, és ketten haladjatok tovább. Ahogy megcsókol, immár birtoklóan, és követelőzően, rájössz, hogy mindvégig csak te voltál az üldözött, és egyenesen az üldöző karjaiba sétáltál. Így értek ki a rengetegből a tisztásra, kéz a kézben, kétségek nélkül.

 

~ Kisses: A tétovázás csókja – vége

 

Következik: A szenvedély csókja

Advertisements