Cím:
Nem érdekel…
Írta:
arisa4
Műfaj:
Romantikus
Fandom:
Bleach
Párosítás:
Grimmjow x Ichigo
Tartalom:
Ichigo már egy hete betegen fekszik otthon, s próbál úrrá lenni kavargó gondolatain. Nem akar foglalkozni az espada távollétével, de fejébe minduntalan visszatérnek azok a szenvedélyes pillanatok, amiket együtt töltöttek el.
Figyelmeztetések:
trágár beszéd, yaoi
Állapot:
Befejezett

Ichigo gondolatai


Nem érdekel…

Kurosaki Ichigo már egy hete feküdt betegen a szobájában, elzárkózva a külvilágtól. Csak Yuzu jött föl időnként hogy felhozza neki az ételt és az orvosságot. Ha bárki más jött, elzavarta. Nem volt jó kedvében, egyáltalán nem. És persze ennek is Ő volt az oka.

Agr, már megint rá gondolok! Azaz idióta… Ha idetolja a képét, addig verem amíg…!

– Hhh… – sóhajtott egy mélyet.

De éppen ez a „ha” idegesítette a helyettes shinigamit. Már egy hete, mióta ledöntötte a lábáról az influenza. Annyi csatán ment keresztül, annyi emberrel, shinigamival, vaizarddal, arrancarral harcolt már!

Ráadásul espadával. Nem! Már megint nála lyukadtam ki!

– Agr, idióta Grimmjow… – bokszolt bele a párnájába mérgesen, és a hátára fordult.

Ez volt a problémái forrása. Pontosabban ő, Grimmjow Jeagerjaques, a 6 számú espada. Két hónappal ezelőtt megjelent előtte Karakura városban, és alighogy elkezdték a harcot, máris egy félreeső sikátorban kötöttek ki, egymás ajkait marcangolva. Az egész annyira hihetetlenül abszurd volt, hogy miután a szex utáni kimerültségből magához tért – természetesen immár egyedül, a szobájába -, nem is akarta elhinni. Két napig nem ment iskolába, és rágódott magában. Végül a harmadik napon, mikor már idegesítette hogy nem bírja kiverni a fejéből az espadát, és hogy az előző két napja arra ment rá, hogy szétmaszturbálja magát Grimmjow nevét üvöltve, Ichigo iskolába indult.

Azonban nem jutott messzire. Félúton megérezte a jellegzetes reiatsut, és pár saroknyi rohanás után meg is találta a tulajdonosát.

– Yo, shinigami.

Ichigo megmarkolta a helyettes jelvényét.

– Mit akarsz, Grimmjow? – szegezte neki idegesen a kérdést, s közbe felvette a lélek alakját.

Válasz helyett az arrancar nekitámadt, amit Ichigo a kardjával blokkolt.

– Kérdezhetek valamit, shinigami? – nézett mélyen a szemébe, amitől a narancssárga hajú gerincén végigfutott a hideg.

– Mit akarsz? – ismételte meg újra, és megszorította a szorítását a kardja körül.

– Muszáj egyből harccal kezdeni? Arra azután is ráérünk, hogy megkeféllek – vigyorgott az arcába.

Ichigo hevesen elpirult, de közelebb hajolt hozzá.

– Miből gondolod, hogy engedni fogom?

– Mindig megkapom, amit akarok, shinigami – kuncogott, s azt a maradék távolságot is a minimumra csökkentve, közelebb lépett.

Ichigo egy apró zihálást hallatott, amikor megérezte az espada vágyát a combjának feszülni.

– N-ne hidd, hogy mindig minden a te terveid szerint halad…Utána feltörlöm veled az utcákat, Grimmjow… – suttogta, s éhesen megcsókolta.

Az arrancar eldobta a kardját és a falhoz szorította Ichigót.

– Ha fel tudsz majd állni… – azzal élesen beleharapott a nyakába.

Innentől Ichigónak elég ködösek az emlékei, de a felvillanó képek hatására mindig elönti a forróság. Azóta a nap óta Grimmjow mindennap meglátogatta őt, és mindig hasonló helyzetben találta magát. Nem beszéltek sokat. Egyiküknek sem volt mit mondani. Amint megjelent Ichigo szobájában az átjáró, s a belőle kilépő espada, ösztönösen cselekedtek. A helyettes shinigami persze néha megpróbált tiltakozni, elvégre voltak helyzetek, amikor nem ért rá félbehagyni a teendőit. Egy történelem dolgozat, vagy egy hollow riasztást nem hagyhatott figyelmen kívül. De nem számított, Grimmjow megtette helyette. Ichigo átkozta magát a gyenge ellenálló képességéért, az espadát pedig az állóképességéért. Mindig megkapta, amit akart, és Ichigo hazudna, ha azt mondaná nem élvezte vele a szexet. Nem tudta tagadni, hogy epekedik mindenegyes alkalomért.

A bajok akkor kezdődtek, amikor napközben is kezdte hiányolni Grimmjow-t. Imádta az esték minden percét, és legalább annyira gyűlölte a reggeleket, amik egyedül találták egy-egy viharos éjszaka után. A kapcsolatuk… Ichigo magában se nagyon használta ezt a szót. Ő és Grimmjow. Shinigami és hollow. Egymás esküdt ellenségei voltak, és ezt mindketten nagyon jól tudták. Az együttléteik kizárólag a szexről szóltak. Ichigo félt feltenni a kérdést: mit művelünk, Grimmjow? Szeretkezéseik után mindig eszébe jutott, és próbált megszólalni. De ott lebegett körülöttük a kimondatlan kérdésre a válasz.

„Csak szexelünk.”

Ichigo torka mindig elszorult erre a gondolatra, és gyűlölte magát érte. Annyi más nőt és férfit megkaphatott volna, de ő a legveszélyesebb hálójában ragadt, hogy kiszipolyozza, végül otthagyja.

Egyik alkalommal megpróbált kicsit előrébb lépni. Megkérdezte az espadát, nem maradna-e éjszakára. Grimmjow válaszként nekiugrott és szűz lánykának nevezte. Ichigo meg vörös arccal védte magát, hasonló szép szavakat kiabálva az arrancar felé. Ezután Grimmjow két teljes napig nem látogatta meg, és a helyettes shinigami szörnyen egyedül érezte magát. Mindennél jobban vágyott rá, hogy láthassa őt, beszéljen vele… normális dolgokról… sétálni a városban, lélekalakban… egy ágyban várni meg vele a reggelt…

Mikor az arrancar újból megjelent nála, a torkában dobogott a szíve. Félt hogy valami romantikus, lányos dolgot fog mondani, ezért azonnal leteperte.

A fergeteges szeretkezés után nem hozták szóba újra a dolgot, s Grimmjow újra napi rendszerességgel látogatta, aminek Ichigo mérhetetlenül hálás volt.

És most itt feküdt betegen, legyengülten, és érzelmileg romokban. Nem tudta kiverni a fejéből a képeket, hogy Grimmjow valahol talán egy másik arrancar társaságában üldögél. Vagy valami mást is csinál…

Agr, már megint rá gondolok! Nem vagy normális Ichigo, mégis mit vársz egy arrancartól…?”

– Hhh… – sóhajtott újra, majd rátört a köhögés.

A francba is! Eddig legalább eljött hozzá, ha egy kis szexre volt szüksége, de úgy tűnik már arra sem volt jó. Biztos talált valaki mást Hueco Mundoban… vagy már nem is él…

Nem érdekel… nemérdekelnemérdekel…

– Grimmjow, te idióta… – suttogta letörten, de ekkor meghallotta.

A hangot, amit egy hete nem hallott, a hangot, amire egy hete várt.

Megfordult, s látta hogy egy átjáró nyílik a szobájába.

– Yo, shinigami – lépett ki belőle Grimmjow, és az ágyhoz sétált. – Rettenetes szag van itt, mikor szellőztettél utoljára?

Ichigo csak hallgatta a hangját. Közben hevesen kalapált a szíve.

– Érdekel is engem! Na, remélem felkészültél, Ichigo. Addig foglak baszni, amíg már a saját nevedre se fogsz emlékezni…! – nevetett, azzal rámászott a helyettes shinigamira.

Aki neve említésére felfigyelt. Már megszokta hogy Grimmjow az utóbbi egy hónapban így hívja, de egy hét nélkülözés után egyből megborzongott tőle.

– Szá-szállj le rólam, Grimmjow! – kiáltott rá, és lefogta a kezét.

– Azt lesheted! Egy hete poshadtam Aizen kibaszott gyűlésein, a szexemet akarom! – morgott rá, és benyúlt Ichigo pólója alá.

– Aka-akard valaki mástól! És vedd le rólam a perverz kezeidet! – üvöltött rá pirulva, és fejen vágta.

– Ez mi akart lenni? – lepődött meg – Ebben az egy hétben verekedni is elfelejtettél?

– Beteg vagyok te idióta! Amíg te Aizennel és a többi arrancarral teázgattál, én elkaptam egy influenzát! – az emelt hangnemtől megint rátört a köhögés, s szédülve visszahanyatlott az ágyra.

– Ja, ne haragudj, hiszen te nem is tudod. Egy hete ide se toltad a képed, de mikor nagy kegyesen megjelensz, egyből követeled ami jár neked. Esetleg lehetne nekem is egy kevés beleszólásom?! Takarodj vissza a világodba és bassz meg valaki mást!

Azzal Ichigo a döbbent Grimmjow-t semmibe véve, a fal felé fordult.

Szorosan becsukta a szemét, de a gondolataiból nem tudta kizárni az ágyán ülő espadát. Még mindig dübörgött ereiben a vér. Tényleg itt van, egy karnyújtásnyira tőle… hallja azt a szexi hangját… a lélegzetvételeit…

De ekkor azt is megérezte, hogy felkel az ágyról. Ichigo lélegzetvisszafojtva várta az átjáró megnyílásának szokásos zajait, s minden idegszála készen állt rá hogy felugorjon és belékapaszkodjon. Bármit, csak ne hagyja magára megint…

Legnagyobb meglepetésére ruhasuhogást hallott.

Csesszemegakurvaélet… Mo-most meztelenül áll mögöttem?

Ichigo hangosan nyelt.

Nem érdekel… nemérdekelnemérdekelnemérde—

– M-m-mi-mit csinálsz… Grimm— – makogta, de addigra az espada már bemászott mögé az ágyba, és átkarolta a derekát.

Ichigo érezte, hogy a füle tövéig elvörösödik, és hogy Grimmjow a mellkasát a hátához nyomva préselődik szorosan hozzá.

– Grimmjow… – suttogta félénken Ichigo, és picit hátrább hajtotta a fejét.

Érezte az espada ajkait, ahogy a fülét súrolják, és a nyugodt mély lélegzetet, ami csiklandozza a nyakát.

– Mi a fasz bajod van már megint, shinigami? A múltkor még ezt akartad, nem? – morgolódott sértődötten – Ha így sem gyógyulsz meg gyorsabban holnapig, a beteg segged járja. – itt aprót szorított Ichigot ölelő kezén, a másikkal maga felé fordította az arcát.

Lassan közelebb hajolt hozzá, és a helyettes shinigami már csak azt vette észre, hogy valami puha és nedves burkolja be az ajkait. A csókra válaszolni, de még lélegezni is elfelejtett. Óvatosan átkarolta Grimmjow nyakát, és hozzápréselődött. Érezte az espada egy hete visszafojtott vágyát hozzá nyomódni, s önkénytelenül is felsóhajtott.

– Grimm… így te is beteg leszel… – lehelte halkan, a pár centire lévő ajkaknak.

– Hmfp, én nem vagyok annyira gyenge, hogy ledöntsön egy ilyen emberi járvány – jelentette ki sértődötten. – De te most már aludj, vagy meggondolom magam és fájni fog az a kis formás segged.

– Milyen kedves tőled, seggfej – mormolta kuncogva, azzal az arrancar vállgödrébe hajtotta a fejét. – Jóét Grimmjow.

Ichigo belevackolta magát az őt körülölelő meleg karokba, és hallgatta az espada egyenletes lélegzetvételeit. Egy ölelés… milyen furcsán egyszerű gesztus. És mégis… az érzés annyira jó… annyira kellemesen melengető… Nem akart megmozdulni, nem akart megint egyedül arra ébredni, hogy fázik… nem akart arra az üres érzésre ébredni, hogy Grimmjow nincs már mellette… mert biztos volt, hogy az arrancar nem várja meg vele a reggelt. Elvégre ők ellenségek. Shinigami és hollow.

– Nem érdekel… – suttogta félhangosan saját magának, s még egy utolsó puha csókot adott Grimmjow ajkaira, aki már csak félálomból morgott valamit, és szorosabbra vonta Ichigo körül az ölelését.

Nem érdekel…

Vége

Reklámok